Margitsziget (2006.4.29.)
Hmm... Első blogom. Szánalmas tudom, de vhogy úgy érzem, hogy
ezt feltétlen le kell írnom, vagy nem is tudom mit teszek. Valszeg
megőrülök, vagy 100%-os kocka leszek... xD
Komolyra fordítva az írást: A címben leírtam, hogy miről is fog
szólni eme szösszenet. Van 5 szabad percem, lássuk. 8)
Vasárnap... Átlagos vasárnap, melengeti a pocim az ablakon beáramló
naptömeg, érzem, hogy ideje kimászni az ágyból. Hajnali fél 9 körül
járhatott a nap, tudtam, hogy gyáli lévén hamarabb kell elindulnom
a Szigetre, de előtte még felnéztem msnre. Dani szólt, el ne
felejtsem a cuccokat, hangfal, meg a pálinka. Bizony a pálinka - jó
magyarhoz hűen - alap... Gyorsan beraktam az elengedhetetlen
dolgokat, nehogy Budapest szívében essek pofára. Tatyóba
betuszkoltam a pipát, pálinkát, kiegészítőket, hangfalat, meg még
pár apróságot. Az idő pöpec volt, rövidgatya, póló...
A buszmegálló felé menet döbbentem rá, hogy nem hoztam alufóliát.
Nem baj, majd vhol veszek. Nameg sört is, hiszen így egyeztünk meg,
illetve a pálesz mellé kell némi gyengébb lé. Nagy melegben megüt a
pia... Amikor kiértem természetesen sehol sem volt busz, ezt
benéztem. Mivel csak egy ezrest szereztem anyumtól, ezért le
kellett szedni pénzt a kártyámról. Átsiettem Gyál másik végére,
hiszen ott van a automata, illetve egy másik buszmegálló. Hamar át
is értem, 1000 ft-ot leszedtem - nem is maradt más -, és a busz is
elég hamar jött. Borárosra akartam menni, hiszen Üllőinél volt a
tali Kátával. Azonban ez a Határ útra vitt, ez se rossz. Majd
metróval. Röpke fél óra múlva már a Határ úti metróállomás padlóját
koptattam, miközben vmi zenét hallgattam a nénik legnagyobb
örömére. Sajnos nem érdekelnek a gonosz pillantások, így kicsit
feltoltam a hangerőt, hadd legyen itt vígadalom.
Kicsit késtem, Káta is, de a lényeg: ott voltunk, mind a ketten.
Volt nagy pusziszkodás, meg ölelgetés, aztán mondtam, hogy venni
kéne szenet, meg aromát, ha már pipázni kíván a nép. Ott van egy
remek arabszerű bolt, gyorsan bezúztunk. Az eladó ritka nagy
kutyafasz volt, 5 percbe telt, míg sikerült venni egy csomag
szenet, illetve... szőlős aromát! Rég szívtam, még télen...
Beleszagoltam, 1. osztályú dohány. Gyorsan fel a villamosra,
ellenőrlesés, nameg két kis cigánykölyök, akik hozták a kötelezőt,
azaz bontották a rendet. Csak szavakkal, mivel ketten tettek ki 150
cm-t. Talán észlelték ezt az apróságot is, ugyanis arrébbmentek.
Persze, mert Káta rájukflesselt. :)
Sör... Nyugatinál le, Dávid tud egy jó helyet... Bementem,
kiválasztottam az alufóliát, és majdnem rókáztam az árra pillantva.
500 HUF... 2 hónapja még csak 349 volt, azt hagytam otthon. Jó
mindegy, legyen már a táskámban. De persze itt sem volt sör, nehogy
könnyen menjenek a dolgok. Át a Nyugatiban található boltba. Szép
hely, élmény lehet itt dolgozni, ezt gyorsan megállapítottuk
Kátával. Vettünk 4 Sopronit, dobozos, de legalább hideg. Ráadásul
egy hete a ZP-ben is dobozos Sopronit toltam, ott sem volt rossz.
Adtam kőkemény 200 ft-ot a dolgokba, és még vettünk ét kekszet is.
Én állom a pipát, Káta a sört, ebben maradtunk. Természetesen a
meglehetősen rusnya pénztároscsaj kérte a személyit, amelyet nagyon
gizdán be is mutattam, majd ki innen. Elég ide egy évben egyszer
bejönni...
Minden rendben, sehol egy ellenőr, pedig vasárnap délelőtt, tömve a
4-es villamos. Meglepő, úgy tűnik az ellenőrök is napoznak vhol,
vagy egy kocsmában pihennek. Mi is hasonlóra készültünk, de addig
még volt pár perc séta. Ezt is magunk mögött tudtuk, a tali helye a
múltkori placc volt, igaz olyan 30 méterrel arrébb. Dani, meg GyP
már félmeztelenül napoztak, söröztek. Ők bringával jöttek...
Azon melegében leparkoltunk, elő a hangfalakat, amelyek picik
voltak, de több, mint a semmi. Zene ment, Munki előkapta a
pálinkát. Körbeszaglásztuk, "Húúúú!", majd vissza az árnyékba. Ne
kapkodjuk el a dolgokat... xD Sopronit felkattintottunk, majd pipa
is előkerült. Megtömtem a szőlős dohánnyal, sztem jó lett. Kézről
kézre járt, ahogy a régi szép pusztás esteken... :') Közben
szaporodtunk, hiszen Dani öccse, Miki és Dóri is megérkezett. Nőtt
a pléd területe is, hála égnek. Szóval itt ücsörögtünk,
dumálgattunk, nosztalgiáztunk, kacarásztunk, és vártam a 2 órát.
Lényegtelen miért, majd később. Azonban addig még elég volt
körbenézni ahhoz, hogy az ember megállapíthassa: a magyarok
találékony népek...
Valami elég fura, és vegyes társaság állt neki amerikai
foci-kungfut-cselgáncs féleséget játszani több-kevesebb sikerrel.
Olyan esetlenek voltak, mint a 1 napos kismacskák... Jól kiröhögtük
őket, de sztem nem voltunk egyedül...
Aztán szépen, lassan eljött a kettő óra is. Addig azért már
belenyaltunk a szőlőpáleszbe... Ismét egy "Húúúú!" volt a
reakció... :) Én elmentem retyóra, illetve mivel az pénzes volt,
így a közelben lévő susnyásba. Régi ismerősként fogadott a hangás,
hát üdvözöltem magam is... Utána ki a szőkőkúthoz, ahol megvártam
vkit... ^^ Szal Évivel visszamentem, persze egyből levágta, hogy
már ittam. :D
Voltak ott még fogyatékos biciklisek, néger kapoérások , illetőleg
egyéb díszpéldányok. Mindenkit megnéztünk, esetenként röhögtünk,
vagy éppen lemondóan sóhajtottunk. Addig meggyújtottunk még egy
pipát (illetve Petiék), amit sikerült a plédre borítani... :\
Mármint a szenet, asszem az is elég, bőven.
Szal még pár óráig így elflesseltünk, aztán picit megnövekedett a
felhőmennyiség az égen, meg egyesek szarrá égtek, így abban
maradtunk, hogy hazamegyünk. Söröket megittuk, szemetet
összeraktuk, pipát úgy-ahogy kitakarítottam, Daniék fel a
bringákra, majd tipli. Kicsit szemerkélt is az eső...
Kifelémenet még láttam Ropit is, illetve mellette mentem el, de nem
voltam teljesen biztos abban, hogy őt láttam, ezért nem
próbálkoztam be egy köszönéssel. Azonban amikor a villamosról
visszanéztem, akkor jöttem rá, hogy télleg ő volt... :) Szívem a
másik irányba ment, számára az közelebb van, sajnos...
Hazaértünk, mindenki egyben, laza. ^^